A SzomatoDráma nem a tünetek megszüntetésére törekszik, hanem azok meghallására, megértésére, integrálására. A SzomatoDráma játékokban a testi tünetek információ tartalmát emeljük vissza az elme szintjére, a játszmák vagy akár a hasítás tudatosítása által.  Ezt követően játék biztonságos terében az érzelmi átélés és a korrektív emocionális élmény hatására lélekszintű gyógyulás indulhat el.

A léleknek ez a kikönnyült állapota, a már említett lélek-elme-test útvonalon, visszahathat akár a testi tünetekre is. Ezek változását járulékos nyereségnek tekintjük, hiszen ahogyan a test megbetegedéséhez is tartós lelki megterhelés vezet, a folyamat visszarendeződése is időt igényel. (Amennyiben a testi folyamatok még visszafordíthatóak – innentől ez már orvosi kompetencia.)

„Szocio”, hiszen testi tüneteink vagy életvezetési elakadásaink mögött gyakran emberi kapcsolataink sérülése húzódik meg. A SzomatoDráma módszere lehetőséget ad ezek felismerésére és rendezésére.

És mindezek mellett a SzomatoDrámában finoman átszűrődik a spirituális dimenzió is: a Nálunk Nagyobb perspektívája. Az a nézőpont, amelyben az események értelmet nyernek, és visszatekintve láthatóvá válik, hogyan fonódik össze mindez a saját, egyedi élettörténetünkké.

A SzomatoDráma segít kapcsolatba kerülni a tested és személyiséged különböző rétegeivel, és támogatja benned a belső átalakulás folyamatát. A SzomatoDráma mély önismereti munkát kínál, legyél akár kamasz, akár fiatal felnőtt, vagy az életközépen elakadt érett felnőtt. Azokban az élethelyzetekben, amikor bizonytalanság, szorongás vagy iránykeresés üti fel a fejét, a SzomatoDráma segít kapcsolatba kerülni a belső világoddal.

Ha szeretnéd nem csak gondolati szinten megérteni, hogy mi zajlik benned, hanem konkrét testi és érzelmi megtapasztalásokon keresztül, akkor ebben a SzomatoDráma jó segítséged lehet.

A modern megközelítés szerint a függőség kialakulása szempontjából nem a függőséget okozó szereket és eszközöket, és nem is magát az egyént (és döntéseit) teszik felelőssé. Sokkal inkább fókuszba került a személyiség fejlődése, és az, hogy az egyéni élettörténet ezen milyen lenyomatokat hagy. Ahol az egyén valamilyen hiánnyal él, ott tud bármilyen függőség teret nyerni magának.

Függőségbe belecsúszni mindig egy folyamat. A szerhasználat, az online tér- és a számítógépes játékfüggőség is rekreációs használattal, kikapcsolódás-, party- jelleggel kezdődik. Mentálhigiénés szempontból ez még nem ad okot aggodalomra – azt hiszem, mind voltunk fiatalok :), ráadásul az internet világa mai fiataljaink életének szerves valósága már, kell, hogy tájékozottak legyenek ebben, készség szinten használják.

Függőség szempontjából a gond akkor kezdődik, amikor egy szert (pl. alkohol, marihuána) egyre rendszeresebben használ a fiatal, illetve online tér- és játékfüggőség szempontjából egyre több idejét tölti az adott tevékenységgel. Figyelmeztető jelek lehetnek pl. az iskolából és a családi életből való kimaradozás, a baráti kör megváltozása, megváltozott napirend, hirtelen szélsőséges hangulatváltozások, stb. Amikor még csak az egyensúly megbillenése tapasztalható, a klasszikus értelemben vett függőség még megelőzhető. 

Amikor azonban már a függőség tárgya abszolút prioritást élvez a fiatal életében, kényszeres használat,  pszichés és testi megvonási tünetek jelentkeznek, netán pszichés betegségek (pl. depresszió, személyiségzavarok) is társulnak hozzá, akkor a helyzet már mindenképpen klinikai szakpszichológus, pszichiáter, függőségkezelő szakember beavatkozását igényli.

20 és 40 éves korunk között tanulunk meg mélyen szeretni, áldozatot hozni a másikért, saját választásunkból egy másik emberhez tartozni. Innentől kezdve sokkal kevesebb az előre meghatározott keret az életünkben: mi választhatjuk meg az iskoláinkat, a munkahelyünket, mi építjük fel azt a szűkebb szociális közeget magunk köré, amiben a mindennapjainkat éljük, és otthonról elköltözve arról is dönthetünk, kivel osztjuk meg ezután az új otthonunkat. Ha a kamaszkor során megtörtént az elköteleződés saját magunk felé, a 20-as éveink elejétől kezdve tudunk nyitni igazán mélyen egy másik ember felé. Ez a 20 és 40 éves kor közötti szakasz az életreszóló társkapcsolatok kialakulásának ideje. Az igazi, mély intimitás, összetartozás megtalálása a párkapcsolatainkban és a kisebb közösségeinkben.

A másik terület, ahol az elköteleződés létrejön a fiatal felnőttkorban, a hivatásválasztás. Kamaszkorban az énképünk részeként kirajzolódik az érdeklődési területünk, ami elég nagy részben meghatározza a középiskola utáni tanulmányainkat. Tanulmányaink, munkatapasztalataink, élettapasztalatunk mentén folyamatosan alakul ki a hivatásunk.

Ha sikeresen lejátsszuk a fiatal felnőttkor kihívásait, a következő életszakasz – az érett felnőttkor -, jó alapokkal talál ránk. Az érett felnőttkor életfeladata az alkotás, a kiteljesedés mind a munkában, mind az emberi kapcsolatainkban: a családról való gondoskodás megélése, a karriercélok beteljesedése. Ám, ha sem a kapcsolatainkban, sem a munkánkban nem sikerült elköteleződnünk, nem lesz mire alapozzuk az érett felnőttkor alkotó szakaszát az életünkben.