Azt mondják, az élet legnagyobb fricskája, hogy sok családban a kamaszkor és az életközépi válság egybeesik. Sok szülő-gyerek kapcsolatban ez a tény nem kis vihart kavar. Na de miben is van egy kamasz gyerek és mi hogy lettünk kamaszból felnőtté, aztán pedig hogy kerültünk az emberélet felére, ahol oly sokan eltévedünk néha a sötétlő erdőben? Ebben a bejegyzésben Erik. H. Erikson nyomán azokat a lélektani kérdéseket, kihívásokat gyűjtöttem össze, amelyek 12 és 40-50 éves kor között normálisan minden emberi élet során lejátszódnak.
Kamaszkor – Ki vagyok én és hol a helyem a világban?
A 12-20 éves kor az első szintetizáló életszakasz az emberi élet során, az identitás megtalálásának ideje. Egész addigi élettörténetünket szerkesztjük egybe egy, a szüleinktől már független, önálló énképpé. A kamaszkor a mély kortárskapcsolatok, első nagy szerelmek és a hivatásorientáció időszaka.
A pozitív kimenet egy önmagával, határaival, érdeklődési körével tisztában lévő fiatal felnőtt, aki saját életére nézve képes jó, önálló döntéseket hozni (pl. szakmaválasztás, továbbtanulási cél, építő kortárs kapcsolatok megválasztása). Amennyiben a kamasz évek alatt nem sikerül az identitáskrízist megvívni, szerepdiffúzió jön léte. Ennek a lényege, hogy a fiatalban folyamatosan változik, mit is gondol önmagáról és a világban betöltött helyéről. Ez próbálkozásokhoz vezet, ami sok pozitív tapasztalatot is eredményezhet. De az identitás megtalálása, megerősödése időben kitolódik, így a fontos életdöntések (pl. párválasztás, karriertervezés) meghozatala is késhet, esetlegessé válhat, ami pedig a következő életszakasz, a fiatal felnőttkor életfeladata lenne.
Fiatal felnőttkor – Hova, kihez tartozom?
20 és 40 éves korunk között tanulunk meg mélyen szeretni, áldozatot hozni a másikért, saját választásunkból egy másik emberhez tartozni. Innentől kezdve sokkal kevesebb az előre meghatározott keret az életünkben: mi választhatjuk meg az iskoláinkat, a munkahelyünket, mi építjük fel azt a szűkebb szociális közeget magunk köré, amiben a mindennapjainkat éljük, és otthonról elköltözve arról is dönthetünk, kivel osztjuk meg ezután az új otthonunkat. Ha a kamaszkor során megtörtént az elköteleződés saját magunk felé, a 20-as éveink elejétől kezdve tudunk nyitni igazán mélyen egy másik ember felé. Ez a 20 és 40 éves kor közötti szakasz az életreszóló társkapcsolatok kialakulásának ideje. Az igazi, mély intimitás, összetartozás megtalálása a párkapcsolatainkban és a kisebb közösségeinkben.
A másik terület, ahol az elköteleződés létrejön a fiatal felnőttkorban, a hivatásválasztás. Kamaszkorban az énképünk részeként kirajzolódik az érdeklődési területünk, ami elég nagy részben meghatározza a középiskola utáni tanulmányainkat. Tanulmányaink, munkatapasztalataink, élettapasztalatunk mentén folyamatosan alakul ki a hivatásunk.
Ha sikeresen lejátsszuk a fiatal felnőttkor kihívásait, a következő életszakasz – az érett felnőttkor -, jó alapokkal talál ránk. Az érett felnőttkor életfeladata az alkotás, a kiteljesedés mind a munkában, mind az emberi kapcsolatainkban: a családról való gondoskodás megélése, a karriercélok beteljesedése. Ám, ha sem a kapcsolatainkban, sem a munkánkban nem sikerült elköteleződnünk, nem lesz mire alapozzuk az érett felnőttkor alkotó szakaszát az életünkben.
Életközépi válság – Ki lettem én és merre megyek tovább?
A fiatal felnőttkorból az érett felnőttkorba való átlépés az életközépi válság (midlife crisis). Ez a második szintetizáló szakasz az emberi élet során. Honnan jöttem, hová jutottam eddig, és merre megyek tovább? Sokan feltesszük magunknak újra kérdést: Ki vagyok én? Mit tudok adni a világnak? Miben tudok kiteljesedni? De míg 20 évesen miénk volt a világ, ezeknek a kérdéseknek most óhatatlanul mellé tevődik egy könyörtelen hang: vajon mennyi időm van még minderre? Talán a végességnek ez a kézzelfogható valósága az, ami miatt sokszor olyan magányos és mély ez a belső küzdelem, amit életközépi válságnak hívunk.
Ezek a kihívások minden emberi élet során megjelenő, ú.n. normatív krízisek. Egy egészséges pszichével rendelkező ember képes megharcolni őket, válaszokat adni és továbblépni. Coachként úgy tudlak támogatni ezekben az időszakokban, hogy figyelek Rád, felteszem a Rád szabott kérdéseket, és biztosítom a beszélgetések elfogadó, szeretetteljes légkörét. Lehet az, ami épp benned van, lehetsz az, aki vagy, nem kell szerepet játszanod. Bizom abban, bizom Benned, hogy a beszélgetéseink során képes leszel megtalálni a Neked elég jó válaszokat, és teljes, saját magad és mások számára is értékes életet élni.