Elköltöznél már a szüleidtől, de valami visszatart? Mindjárt itt az egyetem vége, és fogalmad sincs, hogyan tovább? Nehezen találsz hozzád illő partnert? Esetleg már rég túl vagy húszas éveiden, felépítetted az életed, de most hirtelen úgy érzed, összedőlt kívül-belül?
#braveenoughtogrowup
A pszichés fejlődésünk során a fiatal felnőttkor egy tizenöt-húsz évet átívelő szakasz az emberi életben, ami a húszas éveink elejétől a harmincas éveink végéig tart. Ezek az éveink szolgálnak arra, hogy miután kamaszkorban megtaláltuk (és jó esetben elfogadtuk, megszerettük) önmagunkat, megtanuljunk másokért is szeretni, felelősséget vállalni. Ez a szülőkről való leválás, a saját családalapítás és a pályaelköteleződés időszaka, és talán minden eddiginél nagyobb bátorságot kíván.
De vajon mi az a létbátorság, ami ahhoz kell, hogy merd vállalni a felelősséget önmagadért, a saját életedért? Hogy ki merj lépni otthonról, és a saját lábadra állni. Hogy ki merd mondani, milyen érzések vannak benned, mire lenne szükséged, úgy, hogy közben nem bántod a másikat. Hogy merj dönteni, és kiállni a döntéseid mellett. Hogy merj fontossági sorrendet felállítani.
Önmagad és céljaid tisztábban látása:
Végső soron harmonikusabb és bizalommal telibb kapcsolatba kerülni önmagaddal és a Téged körülvevőkkel.
